A bulldogok elképesztően karakteres egyéniségek. Aki egyszer beleszeret ebbe a fajtába, az pontosan tudja, hogy egy francia vagy angol bulldog nem csupán egy kutya, hanem egy önálló véleménnyel rendelkező családtag. Amikor viszont új társ érkezik a házhoz, vagy egyszerűen csak kezdenek eldurvulni a konfliktusok a régi cimborák között, gyakran felmerül a kérdés: hogyan kezeljem a bulldogok és a társas viszonyok kérdéskörét, különös tekintettel arra, hogy így kezeld a fajtársaival szembeni féltékenységet és a dominanciaharcot a többkutyás háztartásban?
Sokan azt hiszik, ezek a kutyák csak az alvásról és a rágcsálnivalókról szólnak, de a fajta származása és múltja mélyen ott van a viselkedésükben. A bulldogok alapvetően társas lények, ugyanakkor rendkívül ragaszkodnak a gazdájukhoz és a saját területükhöz. Ez a kettősség gyakran vezet feszültséghez, ha úgy érzik, osztozniuk kell a figyelemen vagy a kényelmes kanapén.
A féltékenység nem egy bonyolult érzelmi folyamat náluk. Egyszerűen arról van szó, hogy a bulldogok imádják a "személyzeti" státuszt, ahol ők az elsődleges kedvencek. Amikor egy másik eb belép a képbe, a korábbi kényelmes életük hirtelen megváltozik. Nem arról van szó, hogy rosszindulatúak lennének, hanem arról, hogy a biztonságérzetük csorbul.
Gyakran találkozom azzal a tévhittel, hogy a kutya "bosszúból" viselkedik rosszul, ha új társat kap. A valóság sokkal inkább az, hogy a bulldogod csak jelzi, neki is szüksége van a megszokott rutinra és a te zavartalan figyelmedre.
A dominancia nem azt jelenti, hogy a kutyád falkavezér akar lenni a szó klasszikus értelmében. Inkább arról beszélhetünk, hogy bizonyos szituációkban el akarja dönteni, kié legyen a jobb falat vagy a legjobb fekvőhely. A bulldogoknál a "makacsság" és a "kitartás" kéz a kézben jár. Ha egy bulldog elhatározza, hogy ő megy be először az ajtón, vagy ő fogja elkezdeni a játékot, akkor ehhez ragaszkodni is fog.
Érdemes figyelni az apró jeleket. Mielőtt komolyabb csattanásig fajulna a dolog, a kutyák rengeteg testbeszéddel kommunikálnak. A merev testtartás, a mély, torokból jövő morgás vagy az, hogy az egyik kutya ráteszi az állát a másikra, mind figyelmeztető jelzés.
Ha a kutyák között feszült a hangulat, a legfontosabb a te nyugodt és határozott jelenléted. A bulldogok nagyon jól átveszik a gazdi érzelmi állapotát. Ha te ideges vagy, amikor látod őket közeledni egymáshoz, ők is azt fogják érezni, hogy itt valami nagy baj készül, és ennek megfelelően fognak viselkedni.
Fontos, hogy a szabályok mindenki számára egyformák legyenek. Ne engedd, hogy az egyik kutya kiváltságos pozícióba kerüljön a másik rovására, mert az automatikusan beindítja a versengést.
Néha előfordul, hogy a helyzet eszkalálódik, és a kutyák közötti viszony már nem kezelhető egyszerű otthoni praktikákkal. Ha gyakoriak a sérüléssel járó verekedések, vagy ha az egyik kutya folyamatos rettegésben él, ne várj arra, hogy magától megoldódjon a helyzet. Ilyenkor érdemes egy pozitív megerősítésen alapuló kutyatréner segítségét kérni, aki a helyszínen tudja elemezni a kutyák testbeszédét.
A többkutyás háztartás sok örömet tartogat, ha a kutyák megtanulják tisztelni egymás határait. A bulldogok esetében ez különösen igaz, hiszen nekik a nyugalom az egyik legfontosabb kincsük. Amikor biztosítod nekik, hogy mindkettőjüknek megvan a maga helye, ideje és joga a szeretetedhez, a féltékenység és a dominanciaharc is jelentősen visszaszorul.
A lényeg az, hogy a kutyáid érezzék, a te vezetésed alatt mindketten biztonságban vannak. A bulldogod nem azért harcol, mert gonosz, hanem azért, mert szüksége van a rend kiszámíthatóságára. Ha ezt megadod nekik, a többkutyás élet igazi közösséggé válhat, ahol mindenki megtalálja a saját boldogságát az otthon melegében.