Mindenki ismeri azt a tipikus szituációt, amikor a családi albumot nézegetve egyszer csak előkerül a kutyás mappa, és rájössz, hogy a közös képek fele homályos, vagy a kutyád épp a hátsó felét mutatja a kamerának. A Bulldogok a családi fotókon: Hogyan készíts profi képeket a kutyádról, ha nem hajlandó nyugton maradni? című bejegyzésben pontosan ezekre a helyzetekre hoztam megoldást. A mopszok és az angol bulldogok igazi egyéniségek, akiknek megvan a maguk akarata, és ha ők épp nem akarnak modellt állni, akkor bizony nem fognak. Szerencsére némi trükkel és sok türelemmel mégis lőhetsz olyan fotót, amit örömmel teszel ki a falra vagy osztasz meg a közösségi oldalakon.
A bulldogok természetéből fakadóan nem a klasszikus, fegyelmezett "ül-marad" kutyák közé tartoznak. Inkább az a fajta társaság, akik szeretik a saját ritmusukat diktálni. Ha a gép elé állítod őket, gyakran épp akkor kezdenek el vakarózni, tüsszenteni vagy egyszerűen elsétálni, amikor a legjobb lenne a fény. Ez nem makacsság, egyszerűen csak az ő stílusuk.
A fotózás során a legfontosabb, hogy elfogadd a kutyád aktuális hangulatát. Ha látod, hogy épp szundikálna, ne próbáld meg élénk játékra bírni, mert csak frusztrált leszel te is, és a kutyád is.
A modern okostelefonok ma már kiváló képeket készítenek, de pár beállítás sokat segíthet. A bulldogok mozgása kiszámíthatatlan, így a záridő az egyik legjobb barátod. Ha a telefonod kamerájában van "sorozatfelvétel" mód, mindenképp használd. Ezzel egyetlen másodperc alatt tíz-tizenöt kép készül, amiből nagy eséllyel lesz legalább egy éles és jól komponált.
A fények kiválasztása is meghatározza az eredményt. A bulldogok ráncai és szőrzete akkor mutat a legjobban, ha természetes, lágy fényt kapnak. Kerüld az erős, déli napsütést, ami éles árnyékokat vet az arcukra, és inkább a kora reggeli vagy késő délutáni "arany órákat" keresd.
A jutalomfalat a legnagyobb motivátor. Sokan követik el azt a hibát, hogy a kutyát a kamera lencséjére próbálják nézetni, miközben semmit nem kínálnak cserébe. Ha a kutyád figyelmét a lencse közelébe szeretnéd irányítani, tarts egy finom falatot a telefonod közvetlen közelében. Ez garantálja a fókuszált tekintetet.
A hangok használata is bevált módszer. Egy hirtelen, szokatlan zaj, mint egy kis csipogás vagy egy fura fütty, azonnal felkelti a kíváncsiságát. Ilyenkor a bulldogok gyakran megbillentik a fejüket, ami igazán bájos és karakteres végeredményt ad a képeken.
Ha a kutyád izgatott vagy épp egy forgalmas park közepén vagytok, szinte esélytelen a profi fotó. A bulldogok igénylik a biztonságot, így a legjobb fotók általában otthon vagy egy csendes, ismerős környezetben születnek. A saját kutyakosara vagy a kedvenc takarója tökéletes hátteret ad, és a kutyád is sokkal nyugodtabb lesz, ha nem idegen szagok és zajok veszik körül.
Ha mégis kültéren fotóznál, keress olyan helyet, ahol kevés a zavaró tényező. A természetes háttér, mint a zöld fű vagy egy fa lombkoronája, sokkal jobban kiemeli a kutya vonásait, mint egy kaotikus városi járda.
A legprofibb fotósok is tudják, mikor kell befejezni a munkát. Ha a kutyád elkezd elfordulni, ásítozik, vagy látványosan máshová figyel, az a jelzés, hogy ő már végzett a fotózással. Ne próbáld meg tovább erőltetni, mert az eredmény csak egy kényszeredett, boldogtalan kutya lesz a képen. A természetesség a kulcs. Sokszor a spontán elkapott pillanatok, amikor épp megnyalja az orrát vagy épp egy játékos mozdulatot tesz, sokkal emlékezetesebbek, mint a tökéletesen beállított, merev portrék.
Értékeld a közös időt. A fotózás ne legyen munka, inkább egy vidám közös program, ahol a fényképezőgép csak egy eszköz a sok közül. Ha te is jól érzed magad, a kutyád is sokkal nyitottabb lesz, és ez a képeken is látszani fog. A lényeg nem a tökéletesség, hanem a kutya és gazdája közötti kötelék megörökítése. Ha a képen átjön a kutyád egyénisége, a kis ráncai, a huncut tekintete, akkor már elérted a célod, még akkor is, ha a kompozíció nem feltétlenül egy magazin címlapjára való.