Sokan kérdezik tőlem a parkban, miért néz rám olyan furcsán a bulldogom, vagy miért ad ki olyan hangokat, amik inkább egy kávéfőzőre hasonlítanak, mint egy kutyára. Amikor hazavitted az első ilyen „morcos képű” társadat, talán neked is feltűnt, hogy a Bulldog-kódex: Hogyan értelmezd a fajtaspecifikus testbeszédet, ha a kutyád nem úgy kommunikál, mint a többi eb? témaköre bizony nem szerepel az általános kutyás kézikönyvekben. Ezek a kutyák más szabályok szerint játszanak, és ha igazán meg akarod érteni őket, félre kell tenned mindent, amit egy arany retrieverről vagy egy juhászkutyáról tanultál.
A bulldogok testfelépítése alapjaiban határozza meg, hogyan tudják kifejezni magukat. A rövidebb orr, a masszívabb testalkat és az a tipikus, lógó bőrredőkkel teli arc nem csak esztétikai kérdés. Ezek a fizikai adottságok korlátozzák bizonyos arckifejezések használatát, amiket más fajták könnyedén bevetnek. Amikor egy bulldog "mosolyog", az egészen máshogy néz ki, mint egy border collie esetében. Nem azért nem figyelnek a testbeszédre, mert nem akarnak, hanem azért, mert egyszerűen kevesebb eszköz áll rendelkezésükre.
Sok gazdi aggódik, hogy a kutyája azért nem csóválja a farkát olyan szélesen, mint a környékbeli ebek, mert szomorú. Pedig a bulldogoknál a farokcsóválás sokszor csak egy finom, a fenék tájékának rezegtetésével járó mozdulat. Ezt hívom én bulldogos „twerk”-nek.
A legtöbb kutya ugat, morog vagy vonyít. A bulldog azonban egy önálló zenekart alkot. A horkolás, a röfögés, a nyüszítés és az a különleges, hörgő hang, amit akkor adnak, amikor igazán élvezik a vakargatást, gyakran megtéveszti a hozzá nem értőket. Sokan gondolják azt, hogy a kutya éppen támadásra készül, pedig csak éppen megpróbálja elhelyezni a fejét a kanapén.
A tapasztalatom az, hogy a bulldogoknál a hangszín és a hangerő sokkal többet árul el, mint a konkrét hangtípus. Egy mély, elnyújtott hörgés az elégedettség jele, míg a magasabb, szakadozottabb röfögés inkább izgatottságot vagy várakozást fejez ki. Amikor megtanulod megkülönböztetni ezeket, megszűnik a pánik a parkban, és végre nyugodtan sétálhatsz.
A bulldogok arca egyfajta állandó, bölcs szkepticizmust sugároz. Ez a fajta „kőarc” azonban rengeteg érzelmet rejt. Mivel a homlokukon lévő redők takarhatják a szemöldökük mozgását, sokan azt hiszik, nem reagálnak semmire. Pedig ott van a szemük: ha azt figyeled, hogyan követnek a tekintetükkel, sokkal többet tudsz meg róluk, mint a szájuk vonalából.
A „bulldog-szem” egy külön tudomány. Amikor lassan pislognak feléd, az a szeretetük legtisztább kifejezése. Ha viszont mereven néznek valamit, az nem feltétlenül düh, hanem az intenzív koncentráció jele. Egy bulldog sokkal lassabban dolgozza fel a vizuális ingereket, mint egy pörgős vadászkutya.
A legtöbb félreértés abból adódik, hogy az emberek elvárják a kutyától, hogy úgy viselkedjen, mint egy televíziós sztár. De a te bulldogod nem egy robot. Az a legjobb módszer, ha időt szánsz a megfigyelésre. Ülj le mellé a földre, és csak nézd, hogyan reagál a környezetre, a zajokra vagy éppen rád, amikor hazajössz. Ne próbáld meg kikényszeríteni belőle a reakciókat.
Érdemes naplózni, mikor milyen hangokat ad vagy milyen testtartást vesz fel. Meg fogsz lepődni, milyen mintázatokat fedezel majd fel. Ha a kutyád a lábadra hajtja a fejét, az nem csak kényelem, hanem egyfajta "bejelentkezés" a részéről, amivel biztosít róla, hogy minden rendben van.
Az évek során rájöttem, hogy a bulldogok nem bonyolultak, csak más nyelvet beszélnek. Ha türelmes vagy velük, és hajlandó vagy megtanulni az ő csendes, visszafogott és néha igencsak zajos kommunikációs formáikat, egy olyan barátra lelsz, aki minden egyes morgásával vagy horkantásával elmondja, mennyire hálás a társaságodért. Figyelj a részletekre, és hagyd, hogy ő vezessen be a saját, egyedi világába. A végén még az is lehet, hogy te magad is elkezdesz úgy kommunikálni, mint ők: kevesebb szóval, de annál több szeretettel.